Negyedszerre vették fel a fõiskolára, színészként megjárta Kaposvárt, a Krétakört, jelenleg a Radnóti Miklós Színház tagja. Tavaly a Kontrollban nyújtott alakításáért elnyerte a filmkritikusok díját, közönségkedvencként Súgó Csiga-díjat kapott. Az Állítsátok meg Terézanyut! forgatását már befejezte, hamarosan a Csak szex és más semmi forgatásán áll a kamerák elé.

Magyar Narancs: A Kontroll 2003 legsikeresebb magyar filmje volt. Film és színész sikere összefügg egymással? 
Csányi Sándor: Sikeres a film, és mivel én vagyok a film szereplője, mindez rám is vetül. Ha őszinte szinte akarok lenni, azt kell mondjam, rosszabb vagyok ebben a filmben, mint ami látszik - ha azok a jelenetek kerültek volna a végleges változatba, melyek hála istennek kimaradtak belőle, akkor rosszabb lenne az alakításom. Antal Nimródnak köszönhető,  hogy azokkal a snittekkel dolgozott, amelyek engem is a legelőnyösebb színben tüntettek föl. 

MN: Számos díjat kapott a filmben nyújtott alakításáért. Volt olyan díj is, amire számított, de végül nem kapta meg? 
CsS: Hazudik, aki azt mondja, hogy ha egy filmet - amiben ő a 
főszereplő - beneveznek egy fesztiválra, akkor nem játszik el  a gondolattal, hogy megkaphatja a legjobb főszereplő díját. A szemlén csalódott voltam egy kicsit, a filmet novemberben mutatták be, a szemle februárban volt, ez alatt a három hónap alatt álmodozhattam arról, milyen szerényen venném át a díjat, és milyen hitelesen el tudnám mondani, hogy erre tényleg nem számítottam.

MN: Nem tartott attól a film sikerét követődően, hogy az arca túlzottan összefonódik a Kontroll-lal, és esetleg pont emiatt nem kap majd újabb felkéréseket? 
CsS: Volt számos filmes felkérésem azóta is, melyekre azt mondtam, nem vállalom el, mert elolvastam a forgatókönyvet, és úgy éreztem, nincs semmi, amit a figurán keresztül közölni tudnék. Nem vagyok oda azért, hogy minden újságban benne legyek, hogy három napig sztár legyek. Szerintem egy színész  abból él, hogy érdekes az arca - ha ezt az arcot minden tévéműsorban viszontlátod, nem lesz izgalmas többé. Ha viszont adagolva van a jelenlét, jó időben jön ki például egy új film,  amiben tudok is valami újat nyújtani, akkor talán érdekes tudok maradni. Ha valaki folyton jelen van a tévében, nem megyek el érte a moziba, hiszen ha bekapcsolom a tévét, házhoz jön. Minek fizessek pénzt azért, hogy olyasvalakit lássak, akit otthon ülve ingyen is megkapok? Ha viszont az ember csak filmekben szerepel, az arca nem használódik el. 

MN: Volt a Kontroll óta olyan jellegû színészi kihívás a pályáján, amely előbbrelépést jelentett szakmailag? 
CsS: Goda Krisztina filmjében, amit nemsokára forgatni kezdek, a Csak szex és más semmi című moziban pont egy olyan karaktert  játszom, akinek a jelleme szakmailag nagyon izgat. A figura egy debreceni mű macsó, a helyi Alain Delon, akit azért hoztak fel Pestre, hogy sztár legyen. Erősen közepes színész, de teljesen el van ájulva magától, gyakorlatilag az egész próbafolyamat alatt csak azzal foglalkozik, hogy kellően feszül-e a bicepsze. A szerep nagyon rímel a Kontroll utáni élethelyzetemre - sikereim vannak, az ember pedig hajlamos elhinni, hogy mindez nem véletlen, megérdemeltem. Jó magamat kívülről látni, és kinevetni, amikor ilyen nagyképű vagyok. Kifejezetten álszerény típus vagyok. Ez a szerep pont erről szól: adott egy férfi, aki zseniális színésznek, jó pasinak gondolja magát, amíg meg nem érkezik az életébe a szerelem, egy Dóra nevű dramaturglány személyében (Schell Judit), aki szembesíti hibáival, és megváltoztatja. 

MN: Ön számára minden szerep önreflexió? 
CsS: Csak azt a szerepet vállalom el, amihez közöm van. Ha egy  év múlva beszélgetnénk, nem biztos, hogy ez a probléma foglalkoztatna, és ezért nem is biztos, hogy el tudnám játszani a szerepet. 

MN: És ha holnap felkérik, játszsza el Hamletet, de aktuálisan semmi köze hozzá? 
CsS: Mély kút a hiúság. Először valószínűleg konstatálnám, hogy nem tudom eljátszani, és jelenleg nincsen hozzá semmi közöm. Aztán eszembe jutna, hogy mennyire más Hamlet lehetne ez, mint amiket eddig láthattunk. Mit nyerne a világ, ha eljátszanám! Ez a gondolat annyira megtetszene, hogy pár nap múlva simán elvállalnám, aztán persze belebuknék. 

MN: Utoljára mikor bukott meg? 
CsS: Nem is tudom, volt-e nagy bukta a pályámon, általában megúsztam őket. Akkor érzi az ember, hogy nagyot bukott, ha nagyon nagyra tartja magát. A színészi lét: hullámvölgy, nem akkora tragédia, ha valami nem sikerül. Amikor a pályámat  csoportos szereplőként elkezdtem Kaposváron, évekig egy veszett mondatomat nem lehetett érteni, összevissza dörmögtem, morogtam, hihetetlen kudarcnak éltem meg első éveimet a pályán. A legutóbbi bemutatóm a Radnótiban, a Negyedik kapu sem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna, pedig nagyon el akartam volna mondani valamit. A darab nagyjából arról szól, 
hogy ha kicsit is odafigyelünk, mindenben van szentség a cipőfűzéstől kezdve a borotválkozásig. Ha teljeséggel átéled, a borotválkozás nem felesleges időtöltés, nem veszítettem,  hanem nyertem vele öt percet. Sajnos nem értem utol magam a szerepben, talán korábban jött, mint kellett volna. Van egy  baráti társaságom, akik egyáltalán nincsenek elájulva a sikereimtől, kritikusan nézik, hogy milyen, amit csinálok. Ha ők, Lengyel Tamás, Domokos Laci, Nagy Zsolt és Baksa Imre nem volnának, szakmailag sem itt tartanék. A feleségem és ők egy kerítés körülöttem - mindig keményen kiosztanak, ha hülyülök. Elvállaltam egy fellépést egy tévéműsorban, mert úgy gondoltam, van mondanivalóm az országnak, Nagy Zsolt ugyan óva intett tőle, mondván, egyáltalán nem biztos, hogy azok a gondolatok, melyek a fejemben revelatívnak tűnnek, tényleg olyan érdekesek. Nekem az a dolgom, hogy szerepeket fejtsek meg, és nem az, hogy oktassam a népet a tévén keresztül.  Elmentem, belebuktam. Tanulság: máskor Zsoltira hallgatok.

MN: Hogy az előbb említett baráti kör szintén színészekből áll, nem okoz szakmai féltékenységet önök között? 
CsS: Hazugság, hogy azonos szakmában dolgozók között nincs szakmai féltékenység. Amikor Lengyel Tamás főszerepet kapott a 
Radnótiban, én meg nem, majdnem falra másztam. Ittunk két sört, átdumáltuk, el lett intézve. Azzal, hogy kimondjuk, hogy kicikizzük a másikat, fel is oldjuk a konfliktust. Ezek  többéves kapcsolatok, melyekbe a két nagy próbatétel, a bukta és a siker is belefér. 

MN: Hogyan fejlődhet egy színész a pályáján? 
CsS: A tehetség összefügg a személyiséggel. A személyiség pedig úgy fejlődik, ha az ember igyekszik rájönni a hibáira, és próbál minél kevesebbet hazudni önmagának. Ha az ember látja a hibáit és nem akarja őket leplezni, akkor működik, hat  a személyisége.
                 

MN: Az önismeret volna a kulcs?                    CsS: A hazugságokat, az önbecsapást háttérbe kell szorítani. Szerdán nagylelkű vagyok, csütörtökön hihetetlenül pitiáner. El kell fogadjuk, ilyenek vagyunk. Az egyik kedvenc Weöres Sándor-versem, amiről mindig a feleségem és a barátaim jutnak eszembe, ugyanerre rímel: "Volt nekem egy cimborám, mosakodni restellt, / Rátalált egy kéményseprővitte a kisembert! / Volt nekem egy cimborám, nem volt sose tiszta / aki arra 
rátalál, mégis hozza vissza."