Csányi Sándor, a Radnóti Miklós Színház fiatal színésze kisebb epizódszerepek után kapta meg első filmes főszerepét Antal Nimród metrós akcióvígjátékában, a Kontrollban. A hajdan szebb napokat látott jegyellenőr, Bulcsú alakjában olyan hőst kelt életre, aki nem csupán a föld alatt garázdálkodó sorozatgyilkossal, de saját démonjaival is szembe kell hogy nézzen. Bulcsú  megformálójával a bemutatót követő első  tapasztalatokról, a forgatás kihívásairól és az emberi természetről beszélgettünk.

- Túl vagytok a film bemutatóján. Hogy sikerült a premier?

Sokkal jobban, mint remélni mertem. Én már annyiszor láttam a filmet, hogy teljesen elvesztettem az  ítélőképességemet- nem tudtam eldönteni, hogy a Kontroll jó film-e, közepes vagy borzasztóan rossz. Azt tudtam, hogy vannak benne nagyon jó részek, az alaptörténet pedig szórakoztató. Attól, hogy láttam,  milyen lett a film, nagyon megnyugodtam - a Kontroll olyan mozi lett, amiről másnap is lehet beszélni. Sokan  mondták a vetítést követően, hogy teljesen elfelejtették, hogy magyar filmet látnak. A magyar filmek általában műfaji filmek - a drámákban alig van valami humor, csak szenvedéshegyeket látunk, a vígjátékon azonban csak nevetni lehet. A Kontrollban  több műfaji elem van együtt jelen - egy thrillerszál, egy szociovonal, vígjátéki elemek, romantikus részek.  Ezeket keveri a mozi - elhiszek valamit neki az elején, de aztán mégis más történik benne, mint amire számítottam. Minél váratlanabbul ér valami egy filmet 
nézve, az annál erősebben hat rám. És a Kontroll hat. Az eddigi nézettségi mutatók is nagyon jók. Első nap 3300 ember látta a filmet (az első négy nap alatt pedig negyvenezer - a szerk.); a negatív rekord, ha jól tudom, 900 néző - ennyien néztek meg egy magyar alkotást, amikor végül levették a műsorról.

- Amikor egy színész viszontlátja magát a vásznon, csak magára képes figyelni, vagy tud a film egészére  koncentrálni?

Én nem tudok belefeledkezni a filmbe, iszonyatos görcs van bennem. Ha azonban működik, amit csinálok, érzek egy nagyon jóleső izgalmat, olyankor jó nézni magamat. Ha viszont látom, hogy nem vagyok elég jó, dühös leszek, még jobban elkezdek parázni, ráadásul unatkozom, és arra  várok, hogy jöjjön már valami, ami jobb ennél a jelenetnél. Utólag persze sok mindent másképpen csinálnék. Minden színésznek van valami stiklije, olyan, ami csak rá jellemző. Arról az állapotról beszélek, amikor nincs éppen a fejünkben semmi, és elővesszük azokat a paneleket, amikről tudjuk, hogy jól állnak. Ha  egy színészt tíz előadáson keresztül nézel, rájöhetsz, hogy kinél mi ez. Nálam, ha gáz van, nagyon  magabiztosnak tűnök, de ha megszólalok, nem teszem ki a pontokat a mondat végén, nem viszem le a hangsúlyt. A filmben is voltak ilyen részek, de ezeket  utószinkronizáltuk.

 - El tudtad már engedni a filmet?

Nem igazán lehet megszabadulni tőle. De a színésznek mindig más a helyzete, mint a rendezőnek. Antal Nimród nyolc hónapig írta a filmet, nyolc hónapot szánt az előkészületekre, és a forgatásra, az utómunkára is  ugyanennyi idő ment el. Nyolc hónapon keresztül vagdalta, minden áldott nap az én arcomat nézte, nem is értem, hogy tud még beszélgetni velem. Szerintem valahol azt érezheti, hogy mi együtt élünk. Amikor az első  kritika megjelent a filmről, konkrétan rosszul lettem. A Kontroll bekerült a rendszerbe, szembesülnöm kellett  azzal, hogy a huszadik oldalon van ugyan valami írás a filmről, de a huszonkettediken már egy másikat bírálnak, és így tovább. Amióta csináljuk ezt a mozit, úgy érezzük, közös gyerek, és így is kezeljük. Erre más is elkezd beszélni róla, olyanok, akik nem vettek szervesen részt az elkészítésében. Még nem értem, hogy, hogy lehet az, hogy az utcán más filmek plakátjai is kinn vannak, és az is kicsit rosszul esik, hogy több filmet is 
bemutattak azon a héten. Az ember mindig a szerelmét meg saját gyerekét látja a legszebbnek.

- A forgatás megkezdése előtt három nappal dőlt el, hogy te leszel a főszereplő. Okozott színészként ez valamiféle nehézséget a számodra?

Nem volt idő a castingra, Nimród felkért a szerepre. Az első héten csak velem forgatott - az egész stábban én voltam az egyetlen színész, így nagyon gyorsan tudtam  asszimilálódni, el tudtam hinni, hogy én vagyok a főszereplő, megéreztem az ezzel járó felelőséget. Folyamatosan, dicsért, biztatott, lelkes volt, amitől nagyon jó lett a hangulatom. A rendezők ritkán fordítanak energiát arra, hogy egy színész jól érezze magát a forgatáson, így amikor a többi színész is  megérkezett, én már hazamentem. Egy film készítése során  pillanatok alatt el tud uralkodni a fejetlenség, és ez nagyon megjátszik egy színész játékán. Ha az irányítás nincs a rendező kezében, rossz lesz a hangulat egy forgatáson. A rendező azonban ez esetben nagyon felkészült volt - amikor lementünk a metróba, minden nagyon szervezetten zajlott, tudta, hány képet fogunk felvenni naponta, hogy milyen szögben áll a kamera, én hogyan fekszem a földön stb. Nimród az ötleteimet is abszolút tolerálta - Amerikában nőtt fel, főleg a szövegre vonatkozóan tudtam segíteni neki.

- Mennyire áll közel hozzád Bulcsú alakja?

Kevés már a különbség kettőnk között. A karakterünk majdhogynem ugyanaz. Normális ember biztosan nem megy el színésznek, nekem jó arról vallani, hogy milyen vagyok  legbelül. A személyiségünktől elütő, ellentétes karakter nincs a színészetben - én is vagyok sokszor olyan felületes, mint egy másik szerepemben, vagy akkora genya, mint mondjuk Jason a Medeában. Csak most éppen  más jellemvonásaim vannak előtérben, van, amin már túljutottam, van, amit pedig direkt megpróbálok kiküszöbölni. Az arányokban van a különbség - Bulcsú jellemvonásai most nagyobb arányban vannak jelen bennem. Attól, hogy mások az emberi viszonyok, másképp is  viselkedünk - ha reggel felkelsz, másképpen beszélsz a feleségeddel, később megint másképp a takarító nénivel, a haverokkal vagy a főnököddel. Ha van egy csepp önkritikája valakinek, ezt be lehet látni. Egy embernek 
sok arca van. Vagy a szerda délutáni én, vagy a két évvel ezelőtti én, de a szerepek mindig én vagyok.