Egy új üstökös
2004.11.07. 18:33
EGY ÚJ ÜSTÖKÖS
Csányi Sándor, a Radnóti társulatának legújabb tagja több jelentős szerepet ját-szott már színházban és filmen. 2001-ben megkapta a Népszabadság Üstökös-díját, amelyet az év fiatal színházi tehetségei részére alapítottak. Két évet töltött a Krétakör társulatában, majd átigazolt a Radnó-tihoz.
– A Krétakörnek az volt a lényege, és az volt benne a legjobb, hogy állandóan kí-sérleteztünk, próbáltunk, ahogy a Sirályban is mondják, „új formákat” ke-resni. Egy csapatnak erre van szüksége, de én úgy éreztem, hogy a színészi fejlő-désem, meg a személyes boldogságom megteremtéséhez sokkal kedvezőbbek az itteni lehetőségek. A Radnótiban a színész dolga az, hogy jól eljátsszon egy jól meg-írt szerepet, és nem az, hogy egy előadást formálisan és stilárisan is kitaláljon. Az rendkívül izgalmas munka volt, de most az életemben sokkal nagyobb hangsúlyt kap magának a színészi munkának a megtanulása. Amikor elszerződtem a Krétakörből, olyan helyre akartam menni, ahol szintén igényes munka zajlik. Megkerestem Bálint Andrást, aki beszéd-tanárunk volt a Főiskolán. Azért is ezt a színházat választottam, mert a társulat tagja két főiskolai osztálytársam: Hámori Gabi és Lengyel Tamás.
– Hova jártál a Színművészeti előtt?
– Négy gimnáziumba jártam, vagy ötbe, valahogy mindig kirugdostak mindenhon-nan. Végül egy színi stúdióba kerültem, majd három évre a kaposvári színházhoz. Közben minden évben felvételiztem a Fő-iskolára. Negyedik próbálkozásra vettek föl, Marton László osztályába.
– Miért akartál színész lenni?
– Szimplán üzleti vállalkozásnak indult. Hároméves koromban azon gondolkod-tam, hogy melyik éri meg jobban: cowboy legyek, indián vagy rendőr. Rájöttem, hogy a legjobb befektetés, ha színész leszek, mert akkor lehetek cowboy, lehetek indián, lehetek rendőr vagy akár Superman is.
– Mi számodra a legfontosabb a színházi munkában?
– Nemrég kezdtük próbálni a Medeát, amelyben Jason szerepét játszom. Az olvasópróbán azon gondolkoztam, milyen iszonyatosan nehéz dolog is, hogy bejön egy ember a színpadra, és ott megtörténik vele rengeteg minden. Hogy igaziból megtörténjenek velem dolgok a színpadon, és ne formai megoldásokat mutassak. Egy történetet nagyon sokféleképpen el lehet mesélni, lehet formákban, zenével, mozgással, vagy képekkel és lehet a színész fejében lévő gondolat erejével. Többféle játékmódot kipróbáltam már, és nekem éppen az a fajta tudás hiányzott, amit a Radnótiban tudnak; az itteni munkát óriási kihívásnak érzem.
|