Megállíthatatlan siker
2004.12.13. 20:24
Interjú Hámori Gabriellával és Csányi Sándorral
TALÁLKOZÁSOK magazin
MEGÁLLÍTHATATLAN SIKER
Teréz anyu mégsem áll meg
Az állítsátok meg Teréz anyut! című könyv sem kerülhette el sorsát-, megfilmesítették! A szingli lét szépségeit és buktatóit bemutató alkotás viszont elkerülte a csapdákat, és szívmelengető, de nem érzelgős, szerethető filmet készítettek az alkotók. A Főszereplő, Hámori Gabriella és az izraeli orvostanhallgatót, Davidet alakító Csányi Sándor nem szaporítja a magányosak klubját, hiszen mindketten boldog párkapcsolatban élnek. De a szinglik világát ők is ismerik testközelből.
Gátlás és önértékelés
Hámori Gabriella szívesen bújt a főhősnő Kéki Kata bőrébe, hiszen maga is megtapasztalta, milyen nehéz az önismeret rögös útját végigjárni. A szingliségről is megvan a saját véleménye, annak ellenére, hogy boldog menyasszony:
- A lehető „legpárabb” kapcsolatban élek, hiszen gyűrűs menyasszonya vagyok Forgács Péter rendezőnek. Vele egy kedves családot is kaptam- nagyon boldog vagyok! Azt hiszem ennek a fészekmelegnek köszönhetem, hogy az én fejemben rend van minden szinten. Könnyebb átvészelni a hétköznapi gondokat, ha az ember mellett hozzáillő férfi él. Nekem az élet problémáira a párom a gyógyír! A szingliség manapság egyfajta kortünet. Olyan kreált társadalmi helyzet, amely visszavezethető a megváltozott női és férfifeladatokra. A nőknek már nem csak a hagyományos szerepeikben kell helytállniuk. A szinglit az különbözteti meg az egyedülállótól, hogy tudatosan választja a karrierépítést a családi tűzhely melengetése helyett, és az ezzel járó költséges életmódot éli. Saját tapasztalataimra, érzéseimre hagyatkoztam a szerepalakítás során. Gátlásos ember vagyok, és Kéki Kata megformálásakor ezt a tulajdonságomat nagyítottam föl, hiszen ő is az. Igaz, én húszéves koromban küzdöttem hasonló önértékelési gondokkal, mint a harmincas éveiben járó hősnő. Kamaszkoromban én sem tudtam eldönteni, festő legyek, vagy színész. Aztán a dilemma nagyon gyorsan eldőlt, amikor elsőre felvetek a színművészeti főiskolára. Marton László osztályába csupa remek ízlésű ember járt, jó közösség voltunk, húztuk egymást. Utána is egyenes volt az utam, vígszínházi gyakorlat után a Radnóti Színházban találtam menedékre három évig. Most pedig az egyik legérdekesebb játszóhelyen, az Örkény Színházban várnak rám új feladatok.
A színházra szavaz
Az izraeli orvostanhallgatót alakító Csányi Sándor boldog apuka. Kisfia, Misi éppen a forgatás alatt született. Párja Pokorny Lia szintén színésznő. Sándor szerint övék szerelem volt első látásra.
-A Bárka Színházban láttam meg Liát, és rögtön tudtam, hogy ő az igazi. Mégpedig onnan, hogy minden simán ment a maga útján. Természetesen simult össze az utunk, szinte magától rendeződött el minden. Ő lett a gyerekem édesanyja. A kisfiam, pedig megüzente, mit szeretne: egyik reggel azt mondta a párom, hogy a fiunk azt üzente Misi szeretne lenni. Ami a szingliket illeti, az az érzésem, bár az egyedülállókkal ellentétben tudatosan választják ezt az életformát, a szívük mélyén ők is nagyon magányosak, még ha ezt nem is vallják be. A karrierépítés rengeteg energiát emészt fel, és ha nincs honnan töltekezni, könnyen elérkezhet a holtpont. Én a családomból merítek energiát, hiszen rengeteg szeretetet adnak. Szívesen vagyok otthon velük, jelenleg minden gondolatunk Misi körül forog. Jó az is, hogy a színész munkája változatos, és nem egyformák a napjaim. Nincs állandó napirendem, mert semmi affinitásom a rendszerességhez. Ugyanakkor jó egy közösséghez tartozni, a Radnóti Sínházban nagyon jó a társulat és a közönség is, sok visszatérő nézőnk van.
Sándor állhatatos kitartással többször is nekirugaszkodott a főiskolai felvételinek- negyedik nekifutásra vették fel.
- Jókor vettek fel, mert addigra lett egy kis rálátásom a dologra. Szerintem, ha elsőre sikerül, akkor könnyen kirostálhattak volna, hiszen még semmit sem tudtam a színházról, önmagamról. Kaposváron csoportos szereplőként gyűjtöttem a tapasztalatokat. A főiskolás évek alatt a helyemre kerültem, és most is ott vagyok, örömmel tölt el, hogy nagyon jókat játszom. Most éppen Örkény István Tóték című darabjában szerepelek.
Bár fiatal színész több filmben is szerepelt- többek között a Kontrollban és az I love Budapestben is, amelyben Hámori Gabriella is partnere volt.-, a színházban érzi igazán jól magát.
- A filmezés talán annyiban könnyebb, hogy nagyon sok múlik a rendezőn és a vágón, ők adják meg a végleges ritmust. A színházban viszont minden az én kezemben van, az én felelősségem, hogy mit kap az adott estén a közönség. Rettenetes érzés, ha az ember nem találja a figurát, olyasmi lehet, mint amikor a szónok rájön, nem tudja a szöveget. A főpróba hete sokat segíthet azon, hogy helyére kerüljenek a dolgok. Nincs pardon! Ha jó a darab, tele van a színház, ha nem, nincs tele. Folyamatos a visszajelzés. Jó érzés, hogy az ember örömöt tud szerezni egy jó előadással. A színész a jóistentől kapott képességével hozzásegíti az embereket, hogy magukra ismerjenek, és ez által egy kicsit jobban szerethessék magukat és embertársaikat.
A fiatal színészt örömteli reménnyel tölti el, hogy magyar filmek nemcsak sorra aratják a nemzetközi elismeréseket, hanem egyre inkább vonzzák a hazai közönséget is. Még az ezzel járó nagyobb népszerűség sem zavarja.
- Csak jó élményeim vannak ezzel kapcsolatban, kizárólag jó fejekkel találkozom. Előfordult, hogy vásároltam, és közben megvitatták velem, mi tetszett és mi nem az adott filmben. Az már viccesebb volt, amikor a kisfiammal elmentünk az állatkertbe, és miközben nézegettük a majmokat, mások lopva engem néztek. Ilyenkor kicsit zavarba jövök, ezért sem ülnék be a moziba a saját filmem vetítésére.
|