Pont egy ilyen színházban van a helyem!
2005. február 9. | 11:02

Csányi Sanyi 1975. december 19-én született Budapesten, és amióta az eszét tudja, azokat a bizonyos deszkákat akarja koptatni a színpadon. Mindemellett rengeteget filmezik. Az egyik legelismertebb fiatal színész, aki után kapkodnak a rendezők. Nem véletlenül, hiszen a tegnap lezárult 36. Magyar Filmszemlén a legjobb férfi epizódszereplő díjával tüntették ki. A Radnóti Színházba invitál, ahol a kicsit szűkös öltözőjében kezdjük el a beszélgetést.
Hékás: Nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert ellátogattam a honlapodra, és annyi interjú készült veled az utóbbi időben, hogy talán nincs is olyan, ami felől ne érdeklődtek volna már a firkászok. Kezdjük onnan  hátha ezt nem mindenki tudja -, hogy negyedik nekifutásra vettek fel a Főiskolára, Marton László osztályába. Volt egy jó nyarad, gondolom.

Csányi Sanyi: Hajaj!

H: Szeptembertől valami olyan következett, amire számítottál?

S: Jobb volt. Azt hiszem, jobb volt. Az gondoltam, hogy ha bekerülök, akkor Nagy Császár leszek. De a Marton nagyon hamart legyilkolt.

H: Az mit jelent?

S: Elkezdtük csinálni a különböző jeleneteket, helyzetgyakorlatokat és rájöttem, hogy a vicceskedés nekem megy. Ezért minden jelenetet poénosra csináltam. Az osztálytársaim meg nagyon bírták, hogy én ilyen vicces fiú vagyok. Az első félév után elkapott a Marton, és az egész osztály előtt hihetetlenül megalázott. Hogy ezt ő nem gondolta volna rólam, és ha ezt ő tudja, fel se vesz, mert olcsó vagyok és ócska, és valami tévésorozatban fogom végezni.

H: Ez nem habostorta.

S: Nagyon felkavart és megrázott, de ha ez nincs, akkor én annyira elszállok a saját önimádatomtól, hogy egy év múlva már nem biztos, hogy vissza lehet hozni. Egyszóval nagyon jó időben jött a hidegzuhany.

H: És akkor mi történt? Átnyergeltél a drámai jelenetekre?

S: Kénytelen voltam. Persze humor nélkül hülyeség megcsinálni egy jelenetet. Valami kis önirónia kell, hogy legyen benne. De mire azt vissza mertem pakolni, egy egész évembe telt. Főiskolai értelemben véve nagy mázlink volt, mert kiváló tanárok jöttek. Gothár Péter, Szász János, Ascher Tamás, Lukács Andor El voltunk kényeztetve.

H: Akkor ez egy boldog négy év volt?

S: Remek! És mellette még ott volt a Krétakör is.

H: Főiskola után egyből odaszerződtél?

S: Igen. Nagyon hittem a Süsüben (Schilling Árpád, a Krétakör vezetője). Úgy gondoltam, hogy egy fiatal főiskolás csávónak az a dolga, hogy fiatal rendezőkkel és fiatal emberekkel valami nagy lázadást csináljon.

H: Miért jöttél el?

S: Mert jött egy pont, amikor úgy éreztem, hogy változtatni kell az életformámon. Reggeltől estig próbáltunk, rengeteget utaztunk, én pedig azt éreztem, hogy most már szeretnék családot, gyereket Olyan erős volt bennem a vágy, hogy változtassak, hogy már nem éreztem ott jól magam. A Radnóti szöges ellentéte a Krétakörnek. Az, ami itt van, az a Krétakörben egyáltalán nincs.

H: Például?

S: Például az első darabban, amiben itt játszottam, az Ördögben, be kellett jönni frakkban és azt kellett mondani: Drágám, a miniszter úr vár!. És a Krétakörben ilyen nincs, érted? Pedig ezt ugyanúgy kell tudni egy színésznek. Ahogy a társalgási darabokat is, amit itt nagyon jól játszanak. És nekem az még mindig hátrányom, hogy: "normál-középhangon", pontosan beszéljek.

H: Cseszegetnek érte?

S: Folyamatosan. Persze, ha gyakorolja az ember, akkor beljebb van. Ettől függetlenül azt érzem, hogy most pont egy ilyen színházban van a helyem.

H: Házas ember vagy és van egy egy éves kisfiad (Misi). Az interjúidban sokszor megemlíted őket, amiből az jön le, hogy családcentrikus ember vagy. Persze a civil társadalom azt gondolja, hogy: Na, ez is színész. Ez is lerészegedik az előadás után, aztán hajnalig mulat valami csehóban. Hogy van ez?

S: A Főiskola előtt 3 évig Kaposváron voltam segédszínész. Az azért egy bulizós időszak volt. Persze maga a Főiskola is. Kollégiumban főleg. És azért ez 7 év. A szó klasszikus értelmében, már nem vagyok "színész-fajta". Inkább hazamegyek és főzök. Abszolút kispolgári életet élek. De kell ez a fajta egyensúly. Este eljátssza az ember a Tóték-ból az Őrnagyot és összevissza alázza a volt tanársegédjét, a Hegedűs D. Gézát (ő játssza Tótot), ami egy elég extrém dolog, otthon pedig éli a normális életét. Tudod van ez a kelet-európai zsenikép, hogy 30 éves korodra lehetőleg csináld meg az életművedet, és utána mindenképpen halj bele az alkoholba, vagy valami más komolyabb cuccba. Én meg ebből köszönöm nem kérek.

H: Nagyon guszta kis honlapod van. Valamilyen szinten benne vagy a szerkesztésében?

S: Nem is láttam még. Nincs internetem.

H: Nem láttad még a saját honlapodat???

S: Tényleg nem láttam! Egyszer kaptam egy emailt, ide a Radnótiba, két lánytól, hogy majd csinálnak egyet. Hát, innen is köszönöm.

H: Egyik filmből ki, a másikba be. Készülsz most valamire?

S: Van három film is a nyárra, de hát tudod: ha összejön rá a pénz. Úgyhogy vagy vannak, vagy nincsenek. Az Incze Ági (I Love Budapest) csinálja a Randevút. A történet szerint egy fiatal srác részegen motorozik és felborul. Egy hajléktalan nő ellop tőle egy iratot, ami nagyon fontos, ezért elkezd az öregasszony nyomában járni, aminek az lesz a vége, hogy a srác 3 napra belekerül a hajléktalanok világába, és persze ez változásokat hoz az életében.Aztán van a Nyitrai Marci nevű srác, aki írt egy agrár-thrillert két annyira suttyó fickóról, akik beszélni is alig bírnak és abból élnek, hogy csirkét tenyésztenek, de ha elfogy a pénz, akkor bankot rabolnak. Lenne még a Goda Kriszta filmje, ami tavaly elmaradt. Az egy önimádó színészről szól, akit felhoznak Debrecenből műmacsónak, de közben beleszeret a dramaturglányba, akit a Schell Juci játszik majd.

H: Volt olyan, hogy visszaadtál forgatókönyvet?

S: Igen.

H: Mi volt az indok?

S: Hogy semmi közöm nem volt a mondanivalóhoz.

H: Több cikkben is zaklattak már azzal, hogy volt-e valami Hámori Gabi és közted valaha? Most akkor mi van?

S: A négy év Főiskola alatt nem volt különösebb igény egyikünkben sem erre. (nevet) Na, ez például nagyon jó a színészetben. Van egy teljesen normális baráti kapcsolat, és akkor azt mondják, hogy: "Tessék!", mire szerelmes leszel a melletted állóba. Egészen az "Ennyi!"-ig.

H: A kétely mennyire mocorog benned? Úgy értem, van olyan, hogy azt mondod: "Ezzel a szereppel nem lettem kész"?

S: Persze! Itt van most a Tóték. A Gothár, az állandó sztereotípiákkal szemben azt találta ki, hogy ez az őrnagy legyen egy fiatal fiú, mint én, és legyen az, hogy neki halálfélelme van, és a parái generálják azt, hogy elkezd gonoszkodni. De ettől bizonyos pontokon még szeretnivaló... Nagyon sokat kapok a fejemre, hogy hát nem ilyen ez az őrnagy. És én is érzem, hogy nem vagyok még kész a szereppel. Nagy falat és küzdök vele rendesen. Mindenestre a közönség szereti. Jól érzik magukat. A szakma viszont az agyával nézi, ahelyett hogy a szívével tenné.

H: Sanyi! Próbálj sokat! Filmezz nyáron! De azért főzzél otthon is!

S: Azon leszek!


Csányi Sanyit a Radnótiban a következő előadásokban láthatjátok:
Cseresznyéskert
Szilvia, a K.
Tóték
Negyedik nővér

Moziban:
Temetetlen múlt
Állítsátok meg Terézanyut!

Az Odeon tékákban pedig:
Kontroll
I love Budapest
Jadviga párnája
Nexxt