Csányi Sándor

2003 ősze, a Kontroll bemutatása óta mindenki ismeri a Radnóti Színház harmincéves művészének szomorú szemeit. Csányi Sándor a skizofrén Bulcsú megformálásáért február végén az angliai Fringe Report legjobb filmszínésznek járó díját vehette át, a 36. Magyar Filmszemlén pedig - három filmben nyújtott alakításáért - a legjobb férfi epizódszereplőnek választották. Az éledező magyar közönségfilm híveinek kedvence csendes, visszafogott és csínján bánik a mosollyal.

DVD Est Extra: Sokak szerint Te vagy az új magyar Jávor Pál. Mit szólsz ehhez a megtisztelő címhez? Csányi Sándor: Nagyon szeretem Jávor Pált, de nem érzek rokonságot kettőnk között. Egy színésznek sosem jó, ha valakihez hasonlítják, mert olyankor azt gondolhatja, hogy nincsen saját egyénisége. Magyar De Nirónak is neveztek már, de azt is vissza kell utasítanom, független attól, hogy ő a kedvenc színészem. DVD Est Extra: A legjobb epizódszereplő díjának birtokosaként számít számodra, hogy főszerepet vagy mellékszerepet alakítasz? Cs. S.: David figurája a Terézanyuban egy teljesen komplett szerep - van eleje, közepe és vége. Amikor színen vagyok, az adott helyzetben tulajdonképpen főszerepet játszom, ráadásul ebben a filmben én vagyok a csábító, én diktálom a tempót, és bizonyos értelemben viszem az egész jelenetet. Egy főszerep esetében ugyanakkor sokszor át kell adni a stafétát a többieknek, hogy vigyék ők, te pedig csak állsz és reagálsz rájuk, hogy a dramaturgiailag fontos ponton igazán jól tudjál teljesíteni. Nem a szerep nagysága a fontos, hanem az, hogy ne ragadjak bele egyfajta karakterbe, én ugyanis azokat a színészeket szeretem igazán - és itt most megint előkerül Robert De Niro neve -, akik a lúzer senkiktől kezdve a komoly maffiafőnökön keresztül A taxisofőr vagy a Cape Fear idegbeteg főhőséig bárkit hitelesen el tudnak játszani. DVD Est Extra: Mi kell ahhoz, hogy beleszeress egy filmbe? Egy jól megrajzolt figura ragad meg inkább, vagy a történet és az elbeszélés egésze? Cs. S.: Alapvetően az egész filmnek a lelke hat rám. A legutóbbi nagy élményem a 21 gramm volt: maga a történet is megrázott, Benicio Del Toro azonban a szó legjobb értelmében kikészített engem. Jó ilyenkor színésznek lenni, mert sokkal nagyobb élvezet szakavatottként nézni egy különleges alakítást. Az otthoni gyűjteményemben egyébként nem csak kemény filmek szerepelnek: kedvenceim közé tartozik a Beszélj hozzá! és az Igazából szerelem is, az utóbbihoz ráadásul tartozik négy szuper kimaradt jelenet. Akinek megvan, mindenképpen nézze meg! DVD Est Extra: Te hogyan DVD-zel? Mit szeretsz benne a legjobban? Cs. S.: Az extrák mellett a DVD legnagyobb előnye az eredeti hang és a felirat. Néha szoktam váltogatni a szinkront és a hangsávokat - sokszor ég és föld a különbség. Nemcsak a szöveg, de az egész hangzásvilág is teljesen más: mintha két külön filmet néznék, és az egyik egy dobozból szólna. Nem szeretem a szinkront, mert a film veszít az értékéből, kivéve persze azt az esetet, amikor Kern András adja Woody Allen magyar hangját. DVD Est Extra: Van olyan magyar rendező, akivel mindenképpen szeretnél dolgozni? Cs. S.: Én igazából elsőfilmesekkel szeretek forgatni, mert úgy érzem, vonzzuk egymást. Egy ilyen munkának egészen különleges hangulata és lendülete van, mert a rendező nem a korábbi díjait számolgatja, hanem nagyon igyekszik és rettenetesen akar. Persze nagyon fontos a fejlődés szempontjából, hogy igazi mesterekkel is találkozzon az ember. DVD Est Extra: A legjobb főszereplőnek járó Aranycsirke-díj jelölésedet is egy elsőfilmesnek, Antal Nimródnak köszönheted. Cs. S.: Nagyon örülök ennek a jelölésnek, és biztos vagyok abban, hogy ha ez egy szakmai díj lenne, nem pedig közönségdíj, akkor sokkal kisebb esélyem lenne a sikerre. Nálam sokkal jobb és tapasztaltabb színészekkel versenyzem, ezért furcsán érzem magam ebben a névsorban. Mindenesetre reménykedem.

csmozi